Tanulmányaimat a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában (1999), majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Rajztanszékén végeztem. Bár a tanáraim támogattak, a diplomám megszerzése után (2005) tudatosan hátat fordítottam a művészetnek. Gyerekként, amikor festő akartam lenni, a nagyszüleim (akik neveltek) azzal rettentettek el, hogy „belőlem nem lesz egy alkoholista Lélek Gyula” (édesapám, aki amatőr festőként alkotót). A tőle örökölt tehetséget így átokként éltem meg.

A következő két évtizedet a marketing és a programozás analitikus rendszereiben töltöttem. Itt egy tézis vált a munkám alapjává:

„Az az ember, aki nem ismeri a határait, sosem tudja átlépni azt.”

A művészethez való visszatérésem (ELTE-SEK Mesterképzés, 2025 – 2026) pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismertem apai rokonságomat és édesapám valódi történetét. Az örökségem elfogadásával „megszólalt bennem egy lélek” (Lélek), és újra alkotni kezdtem.

Munkám ezért egy hibrid: a marketingből hozott rendszer-kritikai szemléletet ötvözöm a konceptuális művészet eszköztárával, például a performansz és az installáció műfajával. Azt vizsgálom, a külső és belső rendszerek (család, társadalom, ideológia) hogyan kényszerítenek ki konformitást, és hogyan teszik „megmagyarázhatóvá” az egyén (vagy a „lélek”) elnyomását.